Bokor László: A láthatatlan arcvonal

Leírás / Fülszöveg

Bokor László A láthatatlan arcvonal

Hmur elment, és soha többé nem tért vissza.
Amikor a távcsövemet a robbanás felé rántottam, csak néhány megfeketedett datolyacserjét láttam és egy esőre áhítozó, hirtelen kettétört pálmafát. Attól fél méterre lehetett a tányérakna, amelyet ki tudja miért és mikor telepítettek oda. Hirtelen kivert a verejték. Az ember kicsit egoista lesz, amikor megcsapja a halál szele. Az jutott eszembe, hányszor járogattam arra magam is. Csakhogy mindannyiszor lassan sétálgatva. Ő pedig most nyilván erősen trappolva tette meg az utat, hogy gyorsabban visszaérjen. Ráugorhatott, szinte karjába vethette magát az évek óta ott leselkedő halálnak.
Sírás fojtogatott, hányingerem támadt, és olyan kínzó fejfájás, amelyre nem akadt hatásos gyógyszer a hadikórházban sem. Szégyenkeztem és lelkifurdalást éreztem. Úgy éreztem, hiába volt az utóbbi három év, tovább gyilkolhatott a tegnap...

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI