Ha Afganisztánban látod meg a napvilágot, könnyen előfordulhat, hogy valaki kétségbe vonja a létezéshez való jogodat.
Apád egy gazdag embernek dolgozott, s meghalt; a kamionja rakományát elrabolták, helyette te lennél a kártérítés. Lassanként kinövöd a rejtekhelyet, melyet édesanyád ásott a krumpliverem mellett; így hát egy nap bejelenti, hogy elutaztok. Elkísér Pakisztánba, megsimogatja a fejedet, szavadat veszi, hogy jóravaló ember válik majd belőled, s magadra hagy.
E tragikus, ám a szeretet vezérelte tettel veszi kezdetét Enaiatollah Akbari hihetetlen utazása, mely során – Iránon, Törökországon, Görögországon keresztül – végül Olaszországba érkezik. Odisszeája során megéli a nyomort, találkozik nemes lelkekkel; s mindvégig őrzi ironikus hangját és ellenállhatatlan mosolyát.
"Geda drámaiság és retorika nélküli,
szikár és feszes szövegében elegendő hely marad
a főszereplőnek, Akbarinak,
hogy magával ragadja olvasóját."
Corriere della Sera