Szász Imre A világ így ér véget
(Rakéta Regénytár)
"- Holnap reggel hét és hét harminc között ott vagyunk értetek teherautóval. Addig csomagold össze magadat, anyádat és néhány kisplasztikádat. Megyünk Bécsbe, s aztán onnan tovább. Engem vár Bécsben egy Ford-ösztöndíj, de biztosra veszem, hogy téged is vár majd valami. Legalább az a lehetőség, hogy végre szobrász légy, és ne gyári esztergályos, aki szabad óráiban farigcsál...
Másnap reggel, úgy hét óra körül csakugyan megállt a teherautó a Déry utcában. Feri feljött értünk.
- Kész vagytok? - kérdezte, alighogy belépett az ajtón.
- Kész - mondtam.
- Akkor fogjuk a csomagokat, és induljunk. Édesanyád?
Anyám akkor jött ki a szobából. Odament Ferihez, megölelte, megcsókolta, hüvelykujjával keresztet rajzolt a homlokára.
- Ferikém, édesem, köszönöm, hogy ránk is gondoltatok. Isten óvjon benneteket!...
- Azt mondtad, kész vagytok!...
- Kész hát - mondtam hetykén. - Már évek óta. Arra, hogy itt maradjunk."
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek