Remenyik Zsigmond Bűntudat / Ősök és utódok

Leírás / Fülszöveg

Remenyik Zsigmond Bűntudat / Ősök és utódok

1936-ban jelent meg először Remenyik Zsigmond Bűntudat című könyve, amelyben elsősorban osztályáról, a birtokos középnemességről rajzolt kegyetlenül önkritikus képet. De e "fájó önmarcangolással telített" szociográfia felölelte szinte az egész vidéki társadalmat, parasztot, cselédet, falusi értelmiséget, tisztviselőt, és kereskedőt, ügyvédet és papot, kupecet és kóbor cigányt, mindazokat akik alárendeltségi, üzleti vagy baráti kapcsolatban kerülhettek a züllő, esztelenül élő dzsentri-réteggel.
A páratlan őszinteségű pontos szociográfia nagy visszhangot keltett az irodalmi közvéleményben.
1948-ban írta Remenyik Zsigmond Ősök és utódok című regényét, melynek műfaját ő maga nevezte el krónikának. A történet több idősíkban játszódik: 1865-ben indul el egy kézműiparos legényke a Nyírségből, Parasznyáról, Máramarosszigetre, hogy munkát, megélhetést keressen, s egyetlen éjszaka alatt borzalmas megpróbáltatásokon és kalandokon megy keresztül. Haramiák, zsandárok, vadállatok, kolerások, kóborló cigányok fenyegetik életét. Utódai szerteszóródnak a világban. Híreket kapunk dél-amerikai szőrmekereskedőről, tengerészről, New York-i orvosról, egyetemi hallgatónőről. A sokszálú sokhősű izgalmas történet, amely Máramaros vad hegyeiben, Budapesten, Alexandriában, Svájcban, Santa Cruzban és Patagóniában játszódik az író vallomása szerint az emberi erények dícsérete.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI