Emmanuil Kazakevics: Két ember a sztyeppen

Leírás / Fülszöveg

Emmanuil Kazakevics: Két ember a sztyeppen

Akár egy élet különböző állomásainak is tekinthetők a sajnos oly fiatalon elhunyt Kazakevics e kötetben összegyűjtött kisregényei: a Két ember a Sztyeppen, a Csillag és a Napvilágnál. A két első témája a háború egy-egy drámai pillanata, az egyik a kezdeti visszavonulás, a másik a diadalmas előretörés időszakában. Mindkettő hőse inkább "antihősnek" látszik az első pillantásra: a németek félelmes előretörésétől fejét vesztő tapasztalatlan, fiatal tiszt is a "vakmerő", "hidegvérű" felderítő legendás alakjával teljesen ellentétesnek látszó Travkin hadnagy is. Még inkább ellenkezik a hősi sémával a Napvilágnál főszereplője, akit két ember szemével ábrázol az író: özvegye túlzottan szerény, kicsit ügyefogyott könyvmolynak ismerte életében, bajtársa pedig, aki végigjárta vele a háború keserves útjait, ügyesnek és bátornak, erősnek és találékonynak. "A hős utóélete" - talán így nevezhetjük ezt a történetet. A háború hétköznapjainak hőséé.
Az apa látogatása fiánál már békében játszódó, derűsen kezdődő történet, melynek egy látszólag jelentéktelen eseményt elbeszélő lapjai kegyetlen élességgel leplezik le a régmúlt lappangva tovább élő maradványait.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI