Tudor Arghezi Boldogasszony mosolya
Mint e könyv fordítója és az utószó révén irodalmi betájolója, Szerb Antal hajdani ajánlásával fordulok az olvasóhoz: legyen néha egy kicsit régimódi, amikor könyvekről van szó... Úgy vegye kezébe ezt a regényt, hogy oldalain az író többet beszél a szeretetről, mint a szerelemről - bár ez utóbbi sem hiányzik róluk, néha biblikusan drámai fordulatokkal. De nehogy arra gondoljon, hogy úgynevezett szalonregényt vesz kezébe! Aki csak egy kicsit is ismeri Tudor Arghezi költészetét (és persze egész írói világát), jól tudja, hogy ez a fogalom egyszerűen összeegyeztethetetlen a nevével. S valóban, a Boldogasszony mosolya egészen sajátos prózai alkotás, több műfaji határt érint, s habár 1934-ben jelent meg, egész szerkezeténél fogva ízig-vérig modern, huszadik századi regényként hat. Sőt, ami a modernségét illeti, mintha némileg megelőzte volna az utóbbi évtizedek kísérleteit és eredményeit. De főként arra szeretném felhívni az olvasó figyelmét, hogy a Boldogasszony mosolya sok tekintetben még közelebb viszi a legnagyobb mai román költő tengerzúgású költészetéhez, egyéniségének teljesebb megértéséhez.
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek
Fogyni akarsz? Este lakomázni? Egy módszer, amely ellentmond a józan észnek