Valentyin Raszputyin Mit mondjak a hollónak?

Valentyin Raszputyin Mit mondjak a hollónak?

(Európa Zsebkönyvek 166.)

"... az emberiség eljutott egy végpontig, valaminek a széléig, megtorpant, s nem tudja, hogyan tovább: átjutni a szakadékon, visszakozni, vagy egy helyben maradni? Talán valóban eljött az ideje, hogy ilyen értelemben is végiggondoljuk jelenünket. Mi lesz az emberrel? S ha őt tekintjük legfőbb célunknak, akkor mi most az elsődleges feladatunk?...
Úgy gondolom, jócskán vannak írók, akiket, miközben azon töprengenek, hogy hasznos-e vagy lehet-e egyáltalán hasznos az irodalom, elfognak a kétségbeesés pillanatai, a percek, amikor mindent értelmetlennek hisznek, úgy vélik, a könyv senkin sem segít. Ezek a pillanatok nálam is előfordulnak, s eljönnek természetesen a remény percei is. S az írói alkotó munkát állandóan ezek az átmenetek jellemzik; az átváltozások a reményből a kétségbeesésbe, illetve a csüggedésből az erőre kapásba. Végül azonban mindig a reménynek kell felülkerekednie."