Andrássi György: Polgárháború - Vagyunk mi és vannak ők

Ez ​a könyv a képzelet műve és remélhetőleg az is marad! Szereplői néhány közismert politikust kivéve kitalált személyek, de hasonlóságuk létező személyekkel nem mindig a véletlen műve. A történelem fordulataiért a szerző nem vállal felelősséget. Egy érettségiző diák volt olyan pofátlan, hogy megírta a XXI. századi magyar polgárháború történetét. Azt a háborút, amely fegyverropogás nélkül már folyik. Amely elválaszt egymástól régi barátokat, és egymás ellen fordít családtagokat. Amely miatt ebben az országban vagyunk Mi, és vannak Ők. De ebben a regényben már dörögnek a fegyverek. A kereszteződésekben ellenőrző pontok állnak, a játszótereken hullatárolók. A háztetőkön orvlövészek lapulnak. A seregekben mindkét oldalon fiatal harcosok élvezik életük nagy kalandját, amíg rá nem jönnek, hogy valójában önmagukat gyilkolják. Ákos érettségi helyett a szoclib milíciában harcol. Egy összecsapás közben régi baráttal találkozik a túloldalról, volt szerelme nővérével. A szép és kedves fidós nemzetőrlánnyal elhatározzák, hogy ők ketten együtt megmentenek néhány szerencsétlen öreg zsidót, akiket a díszmagyarok nyilas elődeik rémtetteinek emlékművénél akarnak a vízbe lőni. Ekkor még minden egyszerűnek tűnik. De aztán Ákost letartóztatja a koalíciós kémelhárítás, és beszervezi egy, a pártok felett álló még titkosabb szervezet. Ágiról kiderül, hogy a Polgári és Nemzeti titkosszolgálat tisztje. Az események Bécsbe sodorják a két fiatalt. A fiú a CNN riporternőjébe lesz szerelmes, és az idősebb asszony egy ideig a partnere ebben a kalandban. A lány a vőlegényét veszti el egy olyan lövöldözésben, amely megmenti Ákos életét. A Polgárháborút olvashatjuk kalandregénynek, egy furcsa szerelem történetének. Olvashatjuk egy szemtelen és a tekintélyt csöppet sem tisztelő fiatal véleményének szülőkről, szexről, szerelemről, a felnőtté válás meg nem fogható pillanatáról, arról a rajongás-gyűlölet viszonyról, amely a főhőst mindentudó és mégis lúzer apjához köti. (Olvashatjuk őszinte csodálattal az empátia iránt, amellyel a szerző megérti az idősebbek félelmeit és a férfiak álmait.) De olvashatjuk mint figyelmeztetést is!