Berend Mihály: Halál zeneszóra

Leírás / Fülszöveg

Berend Mihály: Halál zeneszóra

...halott volt...ennél halottabb már nem is lehetett. Elengedtem a kezét. Ettől a semmi kis mozdulattól a holttest megbillent, és arccal előredőlt. Estében feldöntötte a kamillateás fazekat.
Úgy álltam ott, mint egy szélütött.
A lábam előtt egy hulla, a cipőm meg hovatovább átázik a kamillateától...És akkor halk neszezést hallottam a hálószobából...
Rólam sok mindent el lehet mondani. Egyes bírálóim nem átallják azt hangoztatni, hogy olykor kissé elvetem a sulykot, különösen, ha saját magamról írok...De még a legelszántabb rosszakaróim is megegyeznek abban, hogy alaptulajdonságaimat, a korrektséget és a pontosságot előnyösen egészíti ki a rettenthetetlen bátorság. Most sem haboztam, kinyitottam és beugrottam a szobába. Édeskés parfümillat csapott meg. A következő pillanatban az ég hasadt le rám. Valahonnan a nyúltagyam tájékáról lilásvörös ragyogással csillagok indultak el, áthatoltak az agytörzsemen, csináltak egy kitérőt a kisagyamhoz, majd diadalmasan foglalták el nagyagyam minden területét. Valami rettenetes ordítás szakadt ki belőlem, kezem az ég felé csaptam és összeestem. Kihunyó értelmemmel még észleltem, hogy két láb áll meg mellettem. Két rózsaszínű, csatos női cipőt láttam...
Többre nem emlékszem...

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI