Buda ezerkilencszáznegyvenötös ostromának utolsó napjaiban, egy romba dőlt ház pincéjében hat ember húzódik meg: egy német őrnagy, négyen a ház lakói közül és egy szökött munkaszolgálatos. A leomlott falak elzárták őket a külvilágtól, s a pince halálfélelemtől, idegességtől vibráló, forró légkörében metsző élességgel ütköznek ki emberi és világnézeti ellentéteik. A napokig tartó összezártság alatt leolvad róluk az udvariasság és jólneveltség máza, s ott állnak egymás előtt pőrén, szörnyű bűnökkel terhelten. Kint a városért folyó ostrom utolsó ütközetei dúlnak, ők meg odalent vívják elkeseredett harcukat, és végül is már csak ketten várják, hogy majd az ostrom befejeződése után megmentsék őket.