A regényben egy fizikailag teljesen elfogyott, de szellemében még ép és eleven öregember - fiának tett ígéretéhez híven - halálos ágyán magnetofonba mondja élete történetét. A választott elbeszélő forma jó ürügyet s széles terepet kínál az írónak arra, hogy gondolatai szinte regulázatlanul hömpölyögjenek. Bodor Pál e könyvében szabadjára engedi pszichologizálásra egyébként is hajló tollát, hol itt, hol ott villantja föl megkapó műveltségét, iróniától s öniróniától sem mentes bölcsességét, miközben szinte észrevétlenül csempészi el hozzánk Erdély legújabb kori történelmét, mely történelemben nem mindig az arra leghivatottabbak, legtisztességesebbek s legbölcsebbek voltak a legszerencsésebbek - ahogy ezt az öreg története is példázza.