„A ​kislány, egy-két elcsukló szipogás után, motyogni kezdett: – Megerőszakoltak… a vonaton. – Szentséges ég! – visított fel az anya, és nyomban a hálószoba irányába kiáltott: – Józsi!… Kelj fel gyorsan!… Meggyalázták a lányodat! – Micsoda?! – kérdezett vissza a félálomból felocsúdó apa, miután kitámolygott a nappaliba. Klári ismét fuldokló zokogásba kezdett. Végül nagy nehezen elmondta a történteket, aztán teljes kimerültséggel magába zuhant. – Azonnal menjetek a rendőrségre! – hadarta Józsinak a zaklatott asszony. – Egyetlen pillanatig se késlekedj!… Rács mögé az ilyen gazemberekkel! Jóska érezte, hogy feleségének abszolút igaza van, ám néhány másodpercig mégis kételyek gyötörték. Mert mi van akkor – gondolta –, ha a gyerek egy kicsit eltúlozza a dolgot?… Vagy netán kiderül, hogy nem is erőszak volt, és nem a vonaton – hanem az ágyban s nem négy férfival, hanem csak eggyel – és így tovább… Márpedig az ő pozíciójában megengedhetetlen számára egy ilyen blamázs! Ezért hát, gyorsan elébe vágott a további sürgetésnek: – Jól meg kell ezt gondolni, Margitkám!… Én mégiscsak egy parlamenti képviselő, és komoly vállalkozó vagyok… Mit szólnak majd a városban, ha kiderül ez a szégyen? – Hát neked csak az a fontos, hogy mit mond a világ?! – förmedt rá gorombán Margit asszony. – A lányod becsülete az hidegen hagy?… Miféle apa vagy te?! -Én nem azt mondtam, hogy nem csinálok semmit! – tromfolt vissza József. – Csak éppen kihagyom a rendőrséget, mert azzal úgyse mennék sokra… Meg aztán, amit egy hatóság megszimatol, azt másnap már az egész város tudja… Hát, hiányzik ez a jó hírünknek? – Akkor meg mit akarsz tenni? – kérdezett rá Ingerülten Margit. – Holnap szólok odafent a Belügyes barátomnak, ő majd csendben kinyomozza nekem a gengszterek személyi adatait – magyarázta a férj, miközben ideges mozdulattal rágyújtott egy cigarettára.”