KATEGÓRIÁK
-
Ajándékkönyvek és albumok
-
Állatvilág
-
Dráma
-
Egészség és életmód
-
Elbeszélések és novellák
-
Ezotéria és paratudományok
-
Életrajzok és önéletrajzok
-
Fantasy és sci-fi
-
Filozófia
-
Gasztronómia
-
Gazdaság, üzlet és politika
-
Gyermek- és ifjúságiirodalom
-
Hobbi és sport
-
Irodalomtudomány
-
Kaland és történelmi regények
-
Képregény
-
Könyvcsomagok és sorozatok
-
Krimi, horror és thriller
-
Műszaki
-
Művészet
-
Növényvilág és kertészet
-
Nyelvkönyvek és szótárak
-
Pedagógia
-
Pszichológia
-
Regény
-
Riport- és tényirodalom
-
Romantika és erotika
-
Szociológia
-
Tankönyv
-
Természetgyógyászat
-
Történelem
-
Útikönyvek és útleírások
-
Vallás
-
Versek és idézetek
-
Vicc és humor
-
Zene
-
Tudástár
Kezdőlap » Versek és idézetek » Csoóri Sándor: A világ emlékművei
Csoóri Sándor: A világ emlékművei
Leírás / Fülszöveg
Csoóri Sándor: A világ emlékművei
„Kialszik lassan minden ingerültség / a tájból s belőlem is” – írja az egész kötetre s önmagára is érvényesen Csoóri egyik versében. A költő nem dühös, nem indulatos, nem szenvedélyes; az embernek az az érzése, hogy csak akkor ír verset, ha a lelkében béke van. Ez a béke azonban nem érzelemhiány, sőt inkább fájdalom, amely elegendő lírai erő csodálatosan szép és érzelmileg-gondolatilag hiteles versek születéséhez. Mert a költészet és a fájdalom eggyé vált Csoóri műhelyében. Népéhez szólva mondja a költő:
Lehetne száz okom hát, hogy múltidőben
beszéljek rólad, kihaló madárfajok
és beomlott kutak hangján. De te olyan vagy nekem,
mint a költészetem: a fájdalmakból is
világ születik mindig s a szégyenből is páncélos égbolt.
(Meghallod-e még?)
Ajánljuk figyelmedbe
Legnépszerűbbek
