Garnett - a híres angol könyvkiadó sportrepülő s első világháborús légicsaták legendás hőse - a húszas évek elején írta két világhírű regényét. A háború utáni évek válságát, kétségbeesését, útkeresését jelzi mindkét mű, amikor az írónak és több társának - pl. közülük a leghíresebbnek, Virginia Woolfnak is - egyetlen reménye a csoda. Az első regényben egy földbirtokos felesége változik hirtelen rókává, a másodikban a szerelem csodája menti meg az önként vállalt állatkerti élettől a fiatalembert, aki bánatában és elkeseredésében már más kiutat nem talált, mint hogy kiállított "állatként" mutogattassa önmagát. Garnett hagyományosnak látszó, higgadt stílusban adja elő abszurd történeteit. Szellemességnek forrása, hogy úgy beszél a képtelenségekről, mintha azok hétköznapian természetesek volnának. A megmagyarázhatatlan, különös rejtélyek mögött az író a húszas éves angol társadalmának szatirikus képét festi meg Swiftre emlékeztető maró gúnnyal.