Leírás / Fülszöveg

Dér Katalin: Szépséges értelem

Canterburyi

Canterbury Szent Anzelm a keleti és a nyugati Egyház kettészakadásának (1054), a Canossa-járásnak (1077), a clunyi reformnak és a keresztes háborúk megindulásának (1095) mozgalmas korában élt (1033-1109), amikorra az utolsó európai népek megtérésével kibontakoztak a szellemileg egységes Universum Christianum körvonalai, miközben egyszersmind hallatlanul megnövekedett az érdeklődés a ratio, a hitkérdések filozófiai, értelmi megközelítésmódja iránt. Írásai az eukarisztikus és szentháromságtani polémiák, a Filioque-vita, az egyházi és világi hatalom viszonya körüli csatározások közegében, a szellemi pezsgésnek ebben a kereső és vitatkozó légkörében születtek meg. Ami Canterbury érsekének személyiségét, munkásságát minden korban figyelemre érdemessé, példaértékűvé teszi, az a hit és értelem harmóniáját megvalósítani törekvő, ugyanakkor a kettő viszonyának problematikus voltát mélységesen, szenvedélyesen komolyan vevő intellektuális habitusa. A kötet elsőként ad átfogó pályaképet magyar nyelven a korai skolasztika e nagy alakjáról, gondolkodásának meghatározó vonásairól, filozófia- és teológiatörténeti jelentőségéről, kiemelten hangsúlyozva életművének maradandó, időtálló, ma is aktuális aspektusait; mindazoknak szól, akik érdeklődnek a középkor teológiája és bölcselete, hit és értelem, Biblia és logika, teológia és filozófia viszonya vagy a középkori nyelvelmélet iránt. A szerző Anzelm korának, életrajzának, művei tartalmának, személyiségének, gondolkodói sajátosságainak áttekintése után a Bibliához és az ágostoni tradícióhoz fűződő viszonyát és eredetiségének mibenlétét elemzi, majd – a kutatás új meglátásait saját tudományos eredményeivel ötvözve – az iratokat alapvetően meghatározó egységtörekvés aspektusából értelmei legfontosabb alkotásait, a Monologiont, a Proslogiont és az azt követő polémiát (Vita a Proslogionról), A grammaticusról című logikai, nyelvelméleti dialógust, a Miért lett Isten emberré? című megváltástani művét és annak helyét a 11. századi zsidó-keresztény vallásközi kapcsolatok szempontjából, nem mellőzve a többi írást sem (Az igazságról, Az akarat szabadságáról, A Sátán bukásáról, A Szentlélek származásáról, A szeplőtelen fogantatásról és az áteredő bűnről stb.). A könyv zárórészében kerül sor az anzelmi teológia esztétikai aspektusának tárgyalására, ami napjainkban – főként Hans Urs von Balthasar nyomán – a teológiai érdeklődés homlokterében áll.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI