Leírás / Fülszöveg

Dohnányi Ernő családi levelei

Dohnányi Ernő (1877-1960) nemzedékének egyik legnevesebb előadóművésze, megbecsült komponistája volt. A két világháború közötti magyar zenei élet szinte minden fontos területén meghatározó szerepet töltött be, élete végéig tartó zongorapedagógusi munkássága nyomán számos tanítványa vált a nemzetközi koncertélet keresett szereplőjévé. Az 1944 őszén hazáját elhagyó művész szerteágazó levelezéséből mind a mai napig nem jelent meg gyűjteményes kiadás, a kötetbe válogatott közel háromszáz családi levél most először kerül a magyar olvasóközönség elé.
A levelek a művész szüleinek és húgának íródtak, s az életút két nagy korszakát mutatják be: a gyermekkortól az 1910-es évek közepéig tartó éveket és az emigráció küzdelmes másfél évtizedét dokumentálják. Míg a szülőknek szóló írásokból az érdeklődők Dohnányi zeneakadémiai tanulmányairól, kompozícióiról, később hangversenyeiről, művei fogadtásáról tájékozódhatnak, addig a testvérének küldött sorokból nemcsak a művészi pálya alakulása követhető nyomon. A gyermek- és ifjúkor mindennapjairól, majd az időskor nehézségeiről beszámoló szeretetteljes, kedvesen évődő, olykor apáskodó hangvételű levelek olvasásakor bepillantást nyerhetünk kettejük több mint hét évtizeden át tartó szoros, bensőséges kapcsolatába is.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI