Az ​igazat nem hamisítom, a hamisat nem igazítom – ez az elv vezette Domokos Józsefet élményei papírra vetésénél. Az igen érdekes és értékes élet – amely éppen e könyv nyomdába adása előtt ért véget – legérdekesebb szakaszának élményeiről számol be a szerző ebben a könyvében. A Tanácsköztársaság leverése után külföldi emigrációban töltött évek után hazatérve, ügyvédi gyakorlatot folytatott. Polgári foglalkozását is a párt és harcosai szolgálatába állította. A Szakszervezeti Ellenzék és lapjai, híres és névtelen kommunista harcosok védője volt a 30-as évek elejétől a németek bevonulásának napjáig. Kulich Gyula, Rákosi Mátyás, Madzsar József, Szerémi Boriska, Kovács István, Sándor Pál tartoztak védencei sorába, de éppen így védett olyan kisembereket is, akik nem voltak kommunisták, de ellenzéki magatartásuk miatt összeütközésbe kerültek az osztálybíróságokkal. A szerző súlyos betegsége, majd halála miatt egyes részek kimunkálatlanok maradtak, de így is egyedülállóan érdekes kordokumentum kerül e könyvvel az olvasók kezébe