Ethel Voynich: A bögöly

Leírás / Fülszöveg

Ethel Voynich: A bögöly

Részlet a könyvből:
Arthur a papi szeminárium könyvtárában ült, s elmerülten lapozgatott a rektoratya szentbeszédeinek kéziratos köteteiben. Pisa városára ráborult a forró júniusi alkony. A spalettákat betették, de az ablakok tárva-nyitva voltak. Montanelli kanonok egy pillanatra abbahagyta az írást; tekintete szeretetteljesen pihent meg a papírhalmaz fölé hajló fiú fekete fején.
- Nem találod az első lapot? - kérdezte. Nem baj, édes fiam: megírom újra. Talán nincs is meg, biztosan összetéptem. Kár volt mostanáig keresgélned.
A kanonok kellemes zengésű, mély hangja szinte betöltötte a könyvtártermet. Ezüstös-tisztán csengett ez a hang, ami különös varázst adott a beszédének. A született szónok hangja volt, hajlékony és gazdagon árnyalt. Végtelen gyöngédség csengett benne most - mint mindig, valahányszor a rektoratya Arthurral beszélt.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI