Farkas Péter: Nehéz esők

Hogy az élet nem méznyalás, azt Farkas Péter már korábban tudtunkra adta, most sem fog csalódást okozni. A Nehéz esők prózaszimfónia – hat variáció egy örökzöld Bob Dylan-témára. Ha jól olvassuk a partitúrát, a végén jön a hanyatt esés. A szerző halott? Nicsak, ki beszél? A szöveg itt-ott a partra szökik, ahogy az áradás után visszahúzódó folyó rakja le margójára a saját kommentárjait. A szerző él, és elég bölcs volt ahhoz, hogy lemondjon az egójáról, épp így talált másokéval összetéveszthetetlen hangra. „Egyébként megpróbálom »rendszerezve« leírni, hogy miért gondolom úgy, hogy ha félretesszük ezt az egész Lord Chandos-ügyet – vagyis mégis írunk –, miért nem írhatunk úgy, ahogy Apuleius óta megszoktuk. Vagyis nem egészen, inkább csak arról lenne szó, hogy van egy Kafka-Proust-Joyce-cezúra, és durván fogalmazva, azóta »nem történt semmi«. Ötleteim persze nekem sincsenek” – írta nemrég egy magánlevélben. Ez a kötet mégis azt bizonyítja, hogy „Van másik!” – mindig maradnak újabb ötletei. Olyan könyv ez, mint gyerekkorunk kihajtós mesekönyvei, ahogy megnyílik, a hős belép az életünkbe. Vigyázz, kész, rajt! Mindenki markolja meg az okostelefonját." (Németh Gábor)