Gerencsér Ferenc(szerk.): Szakácslexikon

Az ​utóbbi húsz évben, az áldott és átkozott globalizáció egyik eredményeként, a kommunikáció hallatlan kiterjedése, az utazások mindennapossá válása, s természetesen az agrártechnika, a vegyipar, az élelmiszeripar s a biotechnika új korszakot nyitó fejlődésének hatására a magyar konyha (is) alaposan megváltozott. Átalakult az ételek tartalma, stílusa, s óriási mértékben megnőtt a választékuk, az argentin marhasülttől, az édes-savanyú szójakölteményekig, a muszaka, a pizza, a shusi, a kebab, az amerikai palacsinta ma már oly természetes tartozéka a hazai gasztronómiának, mint akár a marhapörkölt, vagy a túrós csusza. A nemzeti konyhák legjobb fogásaiból rohamléptekkel kialakuló világkonyha egyik gyakorló szakácsműhelyévé váltak a magyar éttermek, s háztartások is. Ennek révén egyre inkább a finom, a tápláló s az egészséges ételek száma növekszik minden ország étlapján, hiszen csak azokat érdemes átvennünk egymástól, s azokat beiktatni mindennapi étrendünkbe a megszokott, ám de nem bizonyos, hogy egészséges és tartalmas régi, egy szegényebb és a korszerű táplálkozási ismeretek híjával levő konyha ételeinek helyére. E folyamattal együtt viszont nemcsak új ízekkel gyarapodunk, hanem új ismeretekkel is, új anyagok, fűszerek, fogások, konyhai eszközök (wok) nevével, tulajdonságaival, kezelésük receptjeivel, s bizony ezekkel megismerkedni — akár mint ételt fogyasztó vendég, akár mint jó konyhát vezető háziasszony —, nem haszontalan.

Ezeket gyűjtöttük össze ebben a könyvben.