Gerőcs Péter: A betegség háza

„Azért adtam ezt a címet… na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást. Imádkozhatnék istenhez azért is, hogy a dühöm kitartson az utolsó pontig, de azt gondolom, ezt már mégsem kérhetem valakitől, aki nemlétében is hatalmasabb nálam; legyen a harag az én felelősségem. Túlzás lenne azt állítani, hogy erre vagy arra az emberre haragszom. Pedig igaz lenne. Nincs olyan ember, aki nem adott még okot a haragra vagy a gyűlöletre. A mizantrópiámmal kapcsolatban is pontosíthatok. Szeretem az embereket. De lehet, hogy ez is túlzás.”– így kezdődik Gerőcs Péter első regénye. Az Én elbeszélő kegyetlenül őszinte vallomásában az emberi (alap) viszonyok törékenysége és hamissága tárul föl. Megrázó, pontos, élveboncoló könyv. És letehetetlen olvasmány.