Győri László legújabb verseskötetét tartja kézben az Olvasó. A kötet folytatása, egyben újabb állomása az eddigieknek. Győri költészetében most is egybeolvad, eggyé szervesül hagyomány és modernség, részletgazdagság és elvonatkoztatás, környezetünk tárgyszerű leltárba vétele és intellektuális átlényegítése-elemelése, líraiság és gondolatiság, játékosság és komorság, kezdet és vég. Talán a mindezt átszövő irónia is oka, hogy – Dérczy Péter szavaival „igazán szerethető is ez a költészet. Leülsz, elkezded olvasni egy versét, aztán egy másikat, egy harmadikat, s a végén már olyan, mintha egy közeli baráttal dumálgatnál egyszerű dolgokról, nem cifrázva, néha a szavakat sem válogatva. Pedig az egyszerűség mögött mindig nagyon komoly dolgokról esik szó…”