Heinz G. Konsalik Meghalni a pálmák alatt

Leírás / Fülszöveg

Heinz G. Konsalik Meghalni a pálmák alatt

S ekkor mindenen keresztül meghallotta sikoltását. Ez a sikoltás iszonyatos volt.
- A cápák! Segítség! A cápák! Werner...
- Nem! - üvöltötte a férfi, és egyre üvöltött, bármilyen értelmetlen is volt, ráüvötött minden hullámra, ordított a víz-szélverte szájával, beleüvöltött a tengerbe meg az égbe, ordított: - Nem! Viki! Holger! Peter! Marion! Nem! Nem! Nem!
Utoljára még felismert négy sárgás pontot, a megsemmisülés játékait a vízben, aztán újabb hullám zúdult rá, s a pontokat is alászántotta. Csak a bömbölő tajték maradt, a tenger sóhabja és a fakósárga, foszforral bekent ég.
Bäcker kiabálva felküzdötte magát, áthengeredett a mentőszigetre, fogta a fejét, s nem maradt számára más, mint hogy kiüvöltsön magából. És üvöltött, egyre kiabált, szüntelenül, már nem szavakat csak hangokat, már a puszta fájdalmat, már csupán a felfoghatatlan kétségbeesést.
Aztán hanyatt esett, tébolyodott szemmel meredt még egyszer a gyilkos tengerre és elvesztette az eszméletét.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI