Hernádi Miklós: A zsidó vicc világképe

A ​közmondásoknak kitüntetett szerepük van egy-egy nép világképének kialakításában. A viccek (adomák, példabeszédek, anekdoták, trufák, dalszövegek stb.) csak akkor pályázhatnak ilyen szerepre, ha maguk is közmondásossá válnak: ha olyannyira meghonosodnak (kedveltté, bevetté válnak) jellemző erejük, relevanciájuk, pregnáns humoruk stb. folytán, hogy emlegetésük mindennapossá válik. Felettébb ritka az olyan kutatás, amely a közmondások életvezetési tanácsainak tartalmára, társadalmi meghonosodásuk logikájára is rákérdez. Egy-egy nép vagy nyelv közmondás-korpuszában nagyon gyakoriak az egymásnak élesen ellentmondó életvezetési tanácsokat hangoztató közmondások. Végül is hogyan hihetné el valaki, hogy „mindent lehet, csak akarni kell”, ha egyszer „ember tervez, Isten végez”? Ha egyszer „mindenhol jó, de legjobb otthon”, akkor miért van az, hogy „a szomszéd kertje mindig zöldebb”? Ezt a zavarba ejtő kettős látást a zsidó vicckultúra úgy védi ki, s teszi a maga világbölcseletét merőben egyértelművé, hogy kiküszöböli a bizakodást, a reményt – hogy azt végtelenül nyújtózó rezignáltsággal, áttöretlen pesszimizmussal helyettesítse. A zsidó vicckultúra világképében egyetlen közmondásnak van kitüntetett helye: „Sohasem javulhatnak a dolgok” („Nie kommt’was besseres nach”).