Mitől lett örök életű Swift műve? Attól, hogy felfedezte - vagy újra felfedezte és a tökéletesség szintjére emelte - a szatíra egyik alapképletét: törpék és óriások összehasonlítását a normális méretű emberekkel. Ezt az ősi népmese-motívumot töltötte meg "vad felháborodásával", amely csakugyan páratlan következetességében és kíméletlenségében. A hatást csak fokozza fanyar, egyéni hangja, a szikár, fegyelmezett stílus és a gondolati gazdagság, a sziporkázó ötlet-tűzijáték ellentéte. Vajon Swift dicsősége vagy az emberiség szégyene-e, hogy a mű kétszáz év óta mit sem veszített időszerűségéből? Mind a kettő: mert balgaságainak nem sokat változtak ugyan, de azért kivételes művészi erő kellett ahhoz, hogy a róluk festett kép mindmáig érvényes maradjon.