Kornis Mihály Nekem az ég
(Hazafutás - Regény, képekkel)
Most szétbomlik az ég. Titokban bánatos.
Mint Apa szeme, olyan szomorú.
Akkor is látom, mikor elfordul. De látom. Áll a komódjánál, félmeztelen turkál. Ráhajol. Felduzzad a háta. Szegény apahús. Évát is látom e fátylak közt, a kékben. Ha nem húzod le a vékony bőrt a végén, hanem rajta hagyod a fodros kapucniját, amin selymes a tapintás, olyan finom. Ami Évának benn, nekem kinn a legfinomabb. És ott nem fáj. Benn fáj.
Azt akarta, fájjon.
Fitymálva ujja köré tekeri a fitymám.
Mintha övé lenne.
A levegő nagy hullámokban remeg előttem az úton. Úgy tüzel a Nap, sápadt vörösen kitör a felhőkből. Benne Évát fogom látni, most már amíg élek, és a veres eget itten, még az első este. Ahogy befellegzett.
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek