Kezdőlap » Történelmi és kalandregények » Kovai Lőrinc: A végzet tenyerén
Kovai Lőrinc: A végzet tenyerén
Részlet a könyvből:
A fjord meredek sziklafalára tömören felgomolygó fakó ködök telepedtek, mint ormótlan lépcsőfokok. A tenger fakón nyúlt a messzeségbe. Bent, a roppant sziklahasadék mélyén, teljes szélcsend volt. Fent néha egy-egy erősebb szélroham söpört végig a fennsíkon, és ilyenkor a nyáj összeverődve, lassan-lassan, akarata ellenére sodródott a szakadék felé. A nagy mohos kövön ülő pásztorlány mozdulatlanul nézett a távolba, odakiáltott valamit a vezérkosnak, amely félig szitok, félig a szakadékba zuhanást elhárító varázsszó volt ezen a vidéken, a hegytetőn, az ostromba, vörös kövekből összerótt vár és a sziklafal aljában, a tengerparton meghúzódó halászfalu környékén. Egy pillanatig lehajtott fejjel figyelte, megfordul-e a nyáj, aztán tovább nézett oda, ahol a szürke sziklafalakon megtorlódott ködön túl összeért a halványkék égbolt az acélszürke tengerrel. Vaskos, napszőke haja merev fürtökkel vette körül fehér bőrű arcát, amelyen most töprengés ült. Ha felzúgott a szél, a hajfürtök átcsaptak homlokán. Érett, piros ajkát szorosra zárta. Finom csitriarcán fintor rezzent, de nagy, kék szeme elgondolkodó maradt. A nehéz, otromba ruha néha esetlenné változtatta nyúlánk alakját. Egy kissé kidudorodó arccsontjai különös, érdes jelleget adtak arcának. Valahol bent, a sziklafal felé vezető ösvényen vadászkutya rekedt ugatása csapott fel. A lány félve, hogy a nyáj megriad, nyugtalanul felegyenesedett.
- Harald! Swen! Küldjétek vissza a kutyákat! - kiáltotta kissé riadt, de erős hangon. - Hányszor mondjam, hogy a vezérkosom nem szereti a falkavezetőket?! A sziklák mögül két szálas, nehéz léptű fiatal legény alakja bukkant fel. A lány látta vállukon az ünnepélyességet jelző farkasbőrt, és nagy kék személben izgalom rezzent.
Népszerű könyvek
Elbűvölő babaruhák több mint 300 lenyűgöző képpel illusztrálva
(Hunyady József tetralógiája 1.)

Termékeket szeretne elmenteni? Jelentkezzen be fiókjába.