A könyv az 1842–1847-ben épült, műemlékvédelem alatt álló balassagyarmati Börtön és Fegyházintézet kápolnája felújításának történet írja le – nem tanulmány formájában, hanem élményként elbeszélve. Ennek oka az, hogy a renoválás a legkevésbé sem hagyományos módon zajlott: annak pénzügyi, illetve kivitelezési feltételeit a Norvég Civil Alap nyertes pályázata teremtette meg, amely nem a közvetlen renoválást támogatta, hanem egy speciális technológia, a MűvészMeszes eljárás képzését freskóterápia keretében elítéltek számára. A könyv leírja az épület rövid történetét az 1842-es évtől napjainkig, valamint ismerteti a renoválás előtti állapotát; beszámol a renoválási projekt előkészítéséről, a képzés és terápia módszertani hátteréről, valamint a tanítási és tanulási folyamatról; végül elbeszéli a renoválás menetét, amelyben fontos szerephez jutott a kortárs művészet.