A fiatal angol írónemzedék egyik legnépszerűbb képviselőjének ez a regénye önéletrajzi jellegű; igen érdekes szerkezeti megoldással, az első és harmadik személyes leírások, párbeszédek és monológok váltakozásával sokrétűen elemzi, érzékelteti témáját: a nő sorsát, a női lélek finoman, mélyen megfigyelt rezdüléseit. A regény lényegében a szerelemről szól és a művészetről. Hősnője különös lélek, költő, aki egy boldogtalan házasság vergődő magányából váratlan megváltásként talál rá az igazi társra. A szerző erotikus képei, a testi érintkezés problémáit is feltáró, őszinte elmélkedései nem öncélúak - nagyon is a mai angol élet, a mai angol társadalom elevenébe vágnak. Ez a társadalom alkotja ugyanis a női kiszolgáltatottság, szorongás és elesettség hátterét.