Marjai Imre: Nagy hajóskönyv

Leírás / Fülszöveg

Marjai Imre: Nagy hajóskönyv

Láttad-e már a tengert?
Beszívtad-e már sóval fűszerezett illatát?
Ha már egyszer álltál hullámok ostromolta partjain, mindig visszavágysz, hogy kutató tekinteteddel újra meg újra végigpásztázd misztikus végtelenségét.
Ha pedig utad még nem vezetett a tobzódó színekben vibráló nagy vízhez, bizonyos, hogy gondolataid gyakran szállnak el hullámok verte partjaihoz.
Azt mondják, minden élet forrása a víz. Onnan népesült be a szárazföld állatokkal és növényekkel. S onnan jött sok évmillióval ezelőtt élt ősünk is, amely kényszerből vagy ösztönösen először hagyta végleg faképnél életelemét, a vizet, levedlette uszonyát, és lépkedő, lábbal helyet változtató szárazföldi lénnyé alakult át. A késői leszármazott, az ember, már csak a szilárd talajon érezte magát otthonosan, és a vízben legfeljebb rövid ideig tudta úszással a felszínen tartani magát. Évezredekig csak csodálattal vegyes félelemmel közeledett a szelíden fodrozódó vagy vad dühvel háborgó tengerhez.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI