Maros Krajnak: Entrópia

Egy odüsszeiát tart kezében az olvasó, amely a Keleti-Kárpátok és az ukrán Galícia történelmi tragédiákkal, népirtásokkal terhelt területén játszódik. A sűrűn váltakozó szürreális, látomásszerű, bizarr vagy éppen nagyon is evilági, megrázó képek és történetek jó adag társadalomkritikával járják körül a bűn és bűnhődés, a nyomorúságához ragaszkodó, illetve azon felülemelkedő emberi lélek kérdéseit. Korunk egyik legeredetibb hangú szlovák prózaírója rácsodálkozó, szigorú távolságtartással mutat be hétköznapi jeleneteket, ugyanakkor a legnagyobb természetességgel várakoztatja a napot a horizonton, fordítja meg az esőt, és szerepeltet holtakat az élők között. Az olvasónak végig résen kell lennie, mivel a történet bármelyik mondat közepén olyan irányt vehet, hogy az talán magát a szerzőt is meglepi. De ez nem véletlen, hiszen az entrópia a rendezetlenség, a káosz fogalma – az Entrópia pedig a szétesés könyve. Egy cseppnyi felcsillanó reménnyel.