Mátyás István(szerk.): Szép magyar novella

Leírás / Fülszöveg

Mátyás István(szerk.): Szép magyar novella

Időről időre megkondul a vészharang: veszélyben, kihalóban a magyar novella! Szerencsére ez mindmáig megmaradt csak jóslatnak, a harangkongatás mindannyiszor fölösleges volt. A magyar novella él, erős, jó írások születnek az anyaország határain belül és kívül egyaránt. Vallom, hogy a mindennapok eseményeinek, az életmódbeli és érzelmi változásoknak a friss írói feldolgozására a novella a legalkalmasabb műfaj.
Az Új Idő Lap- és Könyvkiadó Kft-t is a műfaj és művelői iránti tisztelet és elismerés késztette ennak az antológiának a megjelentetésére. Törekvésünk az volt, hogy felmérjük és felmutassuk a világ alkotó magyarjainak rövidprózai termését. Tudjuk, hogy egyetlen kötetbe nem fér bele mindenki, de reménykedünk abban, hogy hagyománnyá válik a Szép magyar novella című kötet évenkénti megjelenése, és így néhány esztendő alatt elfogadható kép alakul ki az öt világrészen élő és alkotó magyar prózaírók munkásságáról.
Igyekeztünk elkerülni a több helyről visszaköszönő, más antológiákban már szerepelt írásokat. Általában közvetlenül az íróktól kértünk új, vagy régebben írt, de valamilyen oknál fogva meg nem jelent, ám most, napjainkban is időszerű novellákat. Szeretnénk ezzel a kötettel - és majd a továbbiakkal - egy új, igazságos irodalmi értékrend kialakulását segíteni, mert meggyőződésünk, hogy erre szükség van.
Kötetünkbe belevettünk hat olyan írótól is egy-egy novellát, akiknek életkora nagyjából azonos lenne az itt szereplők többségével, de sajnos már örökre eltávoztak. Nemzedékük legmarkánsabb novellaíró egyéniségei közé tartoztak.
Van két "felfedezettünk" is, Tar János, akinek ez az első könyvben megjelenő írása; valamint Endrődy László, akinek a novelláját Miska János fénymásoltatta ki a chicagói Szivárvány című lap első számából s küldte el nekünk.
Szabó Gyulától és Sütő Andrástól egy-egy régebbi novellát választottunk, tekintve, hogy a kötet szerkesztése még az 1989. decemberi romániai események előtt történt. Sütő Andrásnál a téma jellemző egy átélt, de már letűnt időszakra, e novella számtalan "társát" olvashattuk egykor másoknál is, de az írás jól mutatja, hogy Sütő már akkor is abszolút egyéni stílusban, megőrzött és gondosan ápolt, szép anyanyelvén írt. Mutatja eredendő tehetségét. Gömöri György novellája lényegében már 1966-ban készen volt, de most jelenik meg először. Halász Péter írása New Yorkban született, 1958-ban. Simonffy András elbeszélése huszonnyolc évig feküdt a fiókban, most lát napvilágot először. Úgy véljük, hogy mindhárom íródhatott volna akár a legutóbbi hónapokban is, szervesen illeszkednek ebbe a friss válogatású kötetbe.
Tisztelet és üdvözlet az Olvasónak, bárhol is él Földünkön!
Budapest, 1990. január
Mátyás István

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI