Leírás / Fülszöveg

Molnár Pál: A dicsőség pillanatai - Magyarország a hannoveri világkiállításon

„Egyetlen szóval aligha lehet megragadni a térköltemény tartalmát. Vadász György és társai alkotása úgy modern, hogy magába rejti egy több évezredes kultúra kristályszerkezetét. Látszólagos egyszerűsége nem formálódhatott volna más világrészben. A Duna, a Tisza, a Kárpátok, a Balaton hangulata árad a barátságosságot és büszkeséget egyaránt sugalló testből. Költői vonalvezetése egyszerre idézi a világfestészet legnagyobb alkotását, M. S. mester Vizitacióját és a Dunakanyar égiek által megalkotott ívét. Megbújik benne Badacsony komorsága és Tihany derűje. Ott kanyarognak fakockái közt a Mátra ösvényei, s áthajol rajta Verecke híres útja. Árasztja az egri bazilika fennköltségét és a gyöngyösi Pestiskápolna báját. A Balassi dicsérte Végektől Ady Kompországán át Nagy László túlsó partjáig fölfelhőzik benne a haza a magasban..."
„A közönség nem volt hajlandó eltávozni a magyar pavilonból... Pedig már több mint egy órát a Vadász György-féle épületszoborban töltöttek, és kezdett beesteledni. Mégis maradni akartak, és ezt ütemes tapssal fejezték ki. Mindez a magyar nemzeti napon történt, amikor is a felvidéki Feszty Néptáncegyüttes mutatta be műsorát a templomi ihletettségű helyen. A gergelytánc, a huszárverbunk, a sebesforgatós lenyűgözte a német, az olasz, a svéd, a skót embereket. Mosoly, ütemes mozgás, taps követte a produkciót. Látványt, információt, gondolatot vártak, amikor átléptek a Szerelemkapun, s bejutottak az akácfakockákkal lerakott pavilonba"

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI