Münz András: Dublőr nélkül

Szóval ​hol tartok, hányadán is állok magammal? Helyzet van? Kétségtelen. Jó is, rossz is. Mikor milyen. Kérdés az arányuk. Addig azért nincs nagy baj, amíg minden „egyfelől”-re akad egy „másfelől”. Így valahogy. Egyfelől: Versenyt fájnak a térdeim egymással. Másfelől: Még mindig mesteri gólokat lövök álmomban. Egyfelől: Nem merek már megnézni egy csinos lányt a buszon, mert félő, átadja nekem a helyét. Másfelől: Hihetetlen fürgén birtokba tudom venni az egyetlen üres helyet, tetszőleges BKV-járművön. Egyfelől: Sokszor keresem a szavakat. Másfelől: Néha meg is találom őket. Egyfelől: Reggel, tükörbe nézve, ismeretlen arcot látok. Másfelől: Tíz évet nyugodtan letagadhatnék – telefonon. Egyfelől: A csajok (18-tól 50-ig) már észre sem vesznek. Másfelől: Én még megfordulok utánuk az utcán, igaz, olyankor gyakran elfelejtem, eredetileg merre tartottam, és elindulok az ellenkező irányba. Egyfelől: Rendre levegőnek néznek a hivatalokban. Másfelől: Ez jó jel, a levegő, s benne az oxigén elemi életszükséglet. – Most akkor mi van? Egyszerű: hétfőn, szerdán, pénteken már öregnek érzem magam. Kedden, csütörtökön, szombaton még fiatalnak. Vasárnap? Pihenek. De azt fiatalosan. Minden a legkisebb rendben.