Xántus Jánosról, az 1849 utáni emigráció egyik jeles alakjáról, az igaz tudósról és hazafiról ír Németh Imre ebben a regényében; arról, hogyan küzdötte ki magának a száműzetés keserű kenyerén tengődő fiatal magyar az Újvilág természettudományos köreinek elismerését, és arról: hogyan jutott el, annyi viszontagság, hányattatás ellenére is álmai földjére, a Bíbor-tenger partjára. Az oly kevéssé ismert magyar utazónak méltó emléket állított ebben a művében a szerző. Részletesen és érdekesen ismerteti Xántus áldozatos, munkás életét, melynek során nagy amerikai intézmények mellett a Magyar Nemzeti természettudományos gyűjteményének is megvetette az alapját. Németh Imrének az "Őserdők mélyén" és "Az ősi szó nyomában" szerzőjének ezt az újabb regényét sikere biztos tudatában nyújtjuk át a világjárókönyveket kedvelő olvasóknak.