Pándy Lajos: Súgópéldány

Leírás / Fülszöveg

Pándy Lajos: Súgópéldány

A ​könyv a színházról szól egy olyan színész tollából, aki negyven éve van a pályán, és minden este följegyzi, amit lát és hall – meg amit gondol. Elsősorban a pályatársakról, akik sokféle jellemű emberek: kedvesek, szerények, melegszívűek, lángolók, de egyben beképzletek, szemtelenek, gonoszak stb. – mások az utcán, mások a színházban, mások sminkelés előtt, alatt és után, olyanok, amelyennek az öltözői görbe tükör mutatja őket. Az arcképek és történések mellett mulatságos, csípős, pikáns, néha kegyetlen tréfák, kiszólások is olvashatók a kötetben, amelynek a műfaja színháztörténet, önéletrajz, panaszkönyv és – egyik sem. Inkább szeszélyes kanyargású, zubogású játékos írás, amolyan commedia dell'arte-szerű, de tudatosan előkészített rögtönzés. A legmulatságosabb – s egyben a legszívszorítóbb – színpadi műfaj, a tragikomédia hangja dominál benne.
A súgópéldány az előadás szövegi részének leghitelesebb forrása. A cím tehát szimbolikus: a kötet nemcsak a kész „példányról” beszél, hanem a laikus (az olvasók, a közönség) által nem ismert „szövegkihagyásokról”, „húzásokról”, „szövegmódosításokról”, „külső zajokról”, „függönyjárásokról” is, amiket a kész előadás oly szépen eltakar.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI