A XVII. század első felének derék, burgundi mesterembere, a reneszánsz szellemének bővérű utóda, a köztiszteletben álló polgár, a harmadik rend öntudatos képviselője a Bastille majdani lerombolóinak itt még tűrő őse. Egyelőre békével és humorral szemléli a dolgokat. Bölcs, aki néha a bolond szerepében is tetszeleg, életművész, az élet nagy kalandjának kíváncsi élvezője. Egyszemélyben asztalosmester, művész , író filozófus, választott elöljáró és mókamester. Szószátyár, borissza és szoknyabolond, akinek erkölcsi rangját az adja meg, hogy nem akar több lenni önmagánál, így válik a humánum megtestesítőjévé, így marad sok viszontagság után is emberi, emberséges ember.