Roszík Mihály: "Velem vándorol utamon Jézus..."
Jézus Krisztus nevében kezdem el emlékeim leírását, mert Ő az, aki végig kísérte életemet, és akinél a célban találkozom mindazokkal, akik Őt szerették, akik a Benne való hithez segítettek Szentlelke által. A hetvenöt esztendő alatt, amit ez az emlékezés átölel, annyi minden történt, változott körülöttünk. Egyedül O az, akiről a Szentírás így ír: , Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz," Zsid. 13,8
A Szentírás igéit a Károli-Bibliából idézem, mert ezzel kötötte össze Isten életemet, amikor édesanyámmal minden hétfőn elmentünk Szarvason a misz-sziói órára. A vasárnapi iskolában pedig a Lányi Herminka tanító nénitől kapott igés lapocskákon is ezzel találkoztam. Ezt a fordítást olvasom ötvenkilenc éve mindennap, és ezt vettem mindig kezembe a szolgálatra készülés és indulás perceiben.
Amikor végigtekintek a megtett útra, amelyen Isten hordozott, eszembe jut a Szarvason magyarul és szlovákul is megtanult ének: „Ki dolgát csak Istenre hagyja És benne remél mindenkor, Azt O csodaképpen megtartja Minden szomorú ínségkor, Ki magát bízza Istenre Nem épít az a fövényre." O határozza meg egyéni, családi, közösségi életemet. Magyar hazám és népem iránti szeretetemet, ragaszkodásomat, ügye mellett való kiállásomat. Engem nem hódított meg a Nyugat gazdagságával, a Kelet nem szédített meg hazugságaival. Gyermekségemtől fogva hittem, hogy igaz kérés, amit énekeltem: „Isten áldd meg a magyart", és „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar! ".
Ezekkel a gondolatokkal bocsátom útra ezt a múltba való visszatekintést. Engedek szeretteimnek, barátaimnak, testvéreimnek, akik arra biztattak egy-egy találkozás és beszélgetés után, hogy az elmondottakat íijam le, gyűjtsem össze, hogy megmaradjanak.
Én is vallom a zsoltárossal: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről." Zsolt 103,2
Alberti, 1997. július 10.
Roszík Mihály evangélikus lelkész
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek
A bátraknak, akik megértik és elfogadják önmagukat!