KATEGÓRIÁK
-
Ajándékkönyvek és albumok
-
Állatvilág
-
Dráma
-
Egészség és életmód
-
Elbeszélések és novellák
-
Ezotéria és paratudományok
-
Életrajzok és önéletrajzok
-
Fantasy és sci-fi
-
Filozófia
-
Gasztronómia
-
Gazdaság, üzlet és politika
-
Gyermek- és ifjúságiirodalom
-
Hobbi és sport
-
Irodalomtudomány
-
Kaland és történelmi regények
-
Képregény
-
Könyvcsomagok és sorozatok
-
Krimi, horror és thriller
-
Műszaki
-
Művészet
-
Növényvilág és kertészet
-
Nyelvkönyvek és szótárak
-
Pedagógia
-
Pszichológia
-
Regény
-
Riport- és tényirodalom
-
Romantika és erotika
-
Szociológia
-
Tankönyv
-
Természetgyógyászat
-
Történelem
-
Útikönyvek és útleírások
-
Vallás
-
Versek és idézetek
-
Vicc és humor
-
Zene
-
Tudástár
S. Kovács Ilona: Pásztorélet, pásztorművészet
(#Kolibri Könyvek)
Leírás / Fülszöveg
S. Kovács Ilona: Pásztorélet, pásztorművészet
(Kolibri Könyvek)
A magyar nép életében az állattenyésztés mindig jelentős szerepet töltött be. Súlya a történelmi változásokkal és az európai gazdasági fejlődéssel összhangban nőtt vagy csökkent. A Kárpát-medencébe érkező honfoglalók még nagyjából a sztyeppi pásztorkodási hagyományokat követő módszerekkel tartották megszámlálhatatlan nyájaikat. Ez többek között azt jelentette, hogy nomád módra, az állatokat télen a védettebb folyóvölgyekbe hajtották, ahol legelni való füvet, avart is találtak.
Az állattartás szabta meg a családok életét. A férfiak legeltették a nyájakat, fegyverrel védték a tolvajoktól, támadóktól. Az asszonyok dolgozták fel az állati termékeket élelmiszerré, textilneművé. Annál vagyonosabbnak számított a család, minél több állattal rendelkezett, ezért az állattenyésztés elsődleges célja a nagyobb szaporulat elérése volt. A nomád pásztorok jól értettek a tenyészállatok kiválasztásához, a szaporításhoz és a kimustráláshoz. Az állati eredetű nyersanyagok, a hús, a bőr és a gyapjú, valamint a tej feldolgozásának páratlan mesterei voltak. Az életmódjuk alkalmazkodott a legeltetés, vagyis a téli-nyári legelőváltás ritmusához. Első királyainknak nem kis erőfeszítésébe került, hogy letelepült életmódra, sátraik elhagyására késztessék a nomád életformát kedvelő magyarokat.
A középkori sűrű falurendszer kialakulása megakadályozta ugyan a nomád állattartást, azonban az ország keleti sík vidékeire a XIII. században betelepített nomád népek - például a kunok - időlegesen felélesztették, újabb elemekkel gazdagították a korábbi állattartási módszereket, szokásokat. A pásztorkodásunkban fellelhető nomád hagyományok a magyar állattartás az eurázsiai sztyeppeken évezredek óta folytatott nomadizmushoz kapcsolják. A magyar pásztorok életmódjában, tudáskincsében, sőt a pásztorművészetben is a honfoglalás előtti nomád hagyaték képviseli a legősibb réteget.
Ajánljuk figyelmedbe
Legnépszerűbbek
