Salzer Imre harmadik verseskötetének hangulata az őszi lombhulláshoz hasonlítható. Minden verse elégikus számvetés, elmélkedő soraiban az élet értelmét firtató kérdések fogalmazódnak meg. Szereti az életet, derűvel, örömmel ragadja meg a perceket, de nem siránkozik az öregedés miatt, hanem emlékeiből merít erőt. Szavai egyszerűek, keresetlenek, dísztelen versei prózaszerűek.

