Sarkadi Imre: Drámák

Sarkadi ​Imre drámái meglepetést keltettek első megjelenésük idején és villanyozó energiájuk azóta sem szűnt meg. Ma már túlás nélkül állíthatjuk, hogy Sarkadi drámái beépülnek a magyar színházi repertoárba. Kötetünk Sarkadi valamennyi színpadi művét magába foglalja. Az ötvenes években- ahogy azt más műfajban született művei is tanúsítják- a falusi élet, a paraszti gondok felé fordul íz író. Az új világba való beilleszkedés lehetőségeit, gondjait, megoldást sürgető problémáit taglalja színműveiben, és nemcsak az életfeltételek változásairól ad hírt. Érdeklődése mindenkor az ember felé fordul: gondolati , érzelmi, tudati világának változását, alakulást ábrázolja- ezt tartja elsőrendű feladatának. Kötetünkben eddig meg nem jelent, az író hagyatékából előkerült darabokat is szerepeltetünk, amelyek megelőzik a paraszti életet ábrázoló műveit. A népballada (Kőműves Kelemen) és az ókori témák (Elektra, Lukrécia, Hannibál) az örök emberi tragédiák iránti érzékenységét tanúsítják. És bár e darabok csak töredékben maradtak fenn, befejezetlen voltukban is izgalmas és művészileg érdekes dokumentumai Sarkadi drámaíró kísérleteinek. Kötetünk utolsó darabjai a hatvanas évek izgalmas, megoldásra váró problémáit szólaltatják meg. Az értelmiség nyomasztó életérzésének kifejezése, a kudarcba fulladt életek kiútkeresése jellemzik ezeket a darabjait. Izgalmát és erejét az adja, hogy írójuk emberi bátorsággal képes egységet teremteni hősei mindennapi élete és jellemeik sorsot hordozó, jelképes értelme között. Ez az írói erény különbözőképpen mutatkozik meg a hagyományos menetű drámák és a modernizáltabb drámai felfogást tükröző színművekben. De olvassuk vagy nézzük akár az Elveszett paradicsom felforrósodó jeleneteit , akár az Oszlopos Simeon sötét tragédiáját, egyaránt jelentős író hatókörébe kerülünk.