Sásdi Sándor: Tavaszodik

Botos Dániel anyátlan-apátlan árva. Nénje veszi magához, de mostohaapja, a vézna, falusi cipész végül is elmarja a háztól. Dániel nekivág a világnak, a jó szerencsére bízza magát, de hát szegény embernek keserves a szerencséje. Egyik kaland, megaláztatás, nyomorú meghunyászkodás a másikat éri, mígnem egy napon Botos Dániel elindulhat az állomásra: a hajdanvolt kis pékinas vonatra száll, hogy a fővárosba, a kenyérgyárba igyekezzék. Tavaszodik, új élet kezdődik, és a regényben felsejlik már az igazi tavasznak, a felszabadulásnak ígérete is.