Kezdőlap » Irodalomtudomány » Schiller Erzsébet: Szimat és ízlés
(A Nyugat magyar irodalomtörténeti hagyományképe 1908–1914)
A Nyugat magyar irodalomtörténeti hagyományképe 1908–1914
A XX. század nyolcvanas éveinek végén, kilencvenes éveinek elején induló szépirodalmi folyóiratok közül nem egy gondolta valamilyen szempontból folytathatónak, követendőnek a legnagyobbnak, de legalábbis a legnagyobb hatásúnak tartott Nyugatot. E folyóirat önmeghatározásában nagyon komoly szerepet játszottak a korábbi magyar irodalom alkotásai és főként alkotói. Nemcsak az önigazolás kényszereként, sokkal inkább az cinmegértés egyik módjaként értelmezhető a folyóirat irodalomtörténeti érdeklődése. Nyomon követhető az a szándék, hogy a folyóirat lássa és láttassa szerepét a történetben, kortárs kánonjának kialakításához segítségül hívja az irodalomtörténetet is.
A Nyugat első korszakának magyar irodalomtörténeti hagyományképe és a különböző irodalomszemléletek közti hasonlóságokat vagy eltéréseket monográfiánk szerzője úgy találta a legszemléletesebben feltárhatónak, ha a folyóirat értelmező, értekező szövegei alapján összeállít egy olyan fiktív magyar irodalomtörténetet, amely önálló műként eleddig nem létezett.
Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek