A Montello véres sziklái között heverő halottak, a gázfelhőkből visszafelé tántorgó félholtak, a Piave iszapjában fekvő áldozatok látványa apokaliptikus lehetett. S akkor már hosszú hónapok óta százezrek állták ki a pokol minden kínját, éhezve, lábbeli nélkül, az ellenfél halottairól lehúzott uniformisban. A kiváló hadtörténész szemtanúk beszámolóival kiegészített, komoly elemző munkájában azt is bebizonyítja, hogy ez a véráldozat tökéletesen értelmetlen volt. Légi felderítés és tüzérségi támogatás nélkül, járni is alig tudó rongyosokat hajszolt a halálba a Monarchia hadvezetése, egyetlen cél érdekében, hogy meghosszabbítson egy haláltusát. Mégis el kell mondani ezt a történetet, hiszen nagyapáinkról, dédapáinkról és névtelen tízezrekről szól, ráadásul maguk a háborús bűnösök jó néhány évtizeden át az „árulás” hazug jelszavával mentegették magukat.