Szederkényi Anna: Amiért egy asszony vissza fordul

Leírás / Fülszöveg

Szederkényi Anna: Amiért egy asszony vissza fordul

Váratlan találkozás
- Jézus, Mária! Maga az, Judit!
- Nem, nem én vagyok.
A magas, barna asszony ott állott két sínpár között, előtte a sovány, kicsi, szeplősarcu ember. Az asszony mellett, a lábánál, kicsi fonott kosár. Ütöttkopott kosárka, a vesszői megsárgulva, nekiereszkedve az élet keservének. A szeplősarcu, kicsi hegyesorru egy darabig meglepetésében csak a száját nyitogatta és sehogy sem bírta lenyelni mindazt az érzést és gondolatot, amit ez a váratlan találkozás zúdított rá. Kerek, vizes, színtelen szemei voltak, hegyes kis álla, csücsöri szája, az egész kis ember hálóból kipottyant apró kárász, afféle cigányhal.
A kis kárász megkérdezte:
- Ez a kosár... - Itt megakadt. - A régi, bizalmas módon akarta mondani: "...a magáé?" Ám közben az asszony arcába nézett és valami leírhatatlan annyira megzavarta - valami szokatlan, megfejthetetlen abban az arcban, hogy nem merte ugy mondani. Tehát így fejezte be, kicsit hebegve, a szót félig lenyelve és egészen halkan, hogy mondja is, nem is és a másik hallja is, nem is:
- Ez itt az öné, nagyságos asszony?
Vékony, sárga pálcika volt a kis szeplős ember kezében. Azt a pálcát minden ok nélkül egyikből a másikba kapta, azután vissza; meglóbálta kétszer-háromszor a levegőben, azután leállította a cipője orrára.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI