"Mivel háttal áll nekünk, nem láthatjuk az arcát. Főhősünk hirtelen nőtt, vékony, rövid hajú lány vászondzsekiben. Valószínűleg a Dunát nézi majd - hiszen a város pesti partján, a Duna-part közelében laknak, és szokása szerint erre kerül az iskolából hazafelé menet. A könyv- és füzetkilókkal teli, elnyűtt, zöld táskát látszólag hanyag mozdulattal a lépcsőre dobja. Mögötte az autószörnyek fújtatva, csordában vonulnak, előtte lassú karcsapásokkal úszik a még élő Duna. Ez a titkos félóra mindennap az övé. Úgy érzi újra, hogy örökké élhet, és vele együtt mindenki, akit csak szeret. Bár az utóbbi fél évben nyugtalanság vegyült ebbe a vak bizalomba. Kiegyensúlyozatlan lett és lázadó."