Tamás Menyhért: Forradások

Leírás / Fülszöveg

Tamás Menyhért: Forradások

Az író vallomása regényéről:
A mindinkább szélesedő regényfolyam megszakad, a regényfolyam folytatódik... Megszakítva-folytatva veszi iramát, mint számos elapasztott, búvópatak-kényszeréből újra előbukkanó, medrébe visszataláló áramlás...
Míg korábbi hőseim a megtébolyított Idő fenyegető sodrában sem veszítették el egyetlen erőforrásukat, a hűséget, az itt színre lépő szereplők a hűség feladásával, illetve másfajta hűség vállalásával merülnek bele abba a hamis ideákkal telítkező világba, ahol hivésük-cselekvésük hiábavalóság-érzetüket súlyosbítja, semmint visszaszerezhető önmaguk fölé emelné. A hol lemerevedő, hol élénkülő cselemény középpontjában álló Kozma Márton is csak mellőzöttség, a peremre szorulás tehetetlenségében, magányára gyűrűdző, tegnapi emlékek és az utcára toluló események felforrósodásában jut el arra a pontra, ahonnan önámítás nélkül van ereje szembenézni önmagával...
Szerzett sebei így válnak késői szenvedéssel hitelesített, emberi sebekké.

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI