Tőzsér Árpád: Milétoszi kumisz

A Kossuth-díjas költő legújabb tanulmányait, kritikáit tartalmazó kötete a mai magyar irodalomelmélet területén működő uralkodó iskolák közötti lehetséges szintézisre tesz kísérletet. Tőzsér Árpád egyik kulcsszava a referencia: a valóságot egyrészt deista „első okként” értelmezi, amely ugyan elindítja a szövegstrukturálódás folyamatát, de a műegész későbbi alakulásában már nem vesz részt, másrészt szerinte a mű virtuális jelentése csak az olvasóra, tehát valami művön kívülire vonatkoztatva válik valóságos jelentéssé, harmadrészt pedig a „»jel valóságreferenciája«, akármennyire is csak a »valóságról tett kijelentéseink« tartalmával (s nem magával a »valósággal«) egyenlő, szintén valami művön kívüli jelentés (azaz nem szövegfüggő üzenet)”. Ez az irányvonal az elemzett irodalmi művek kiválasztásában, analízisében és értékelésében is tetten érhető, s erre kíván utalni a kötetcímként kiemelt metafora, az eleai fölény és az amerikai konzervtej után talán fogyaszthatóvá váló milétoszi kumisz.