Uwe Timm Olyan sötét volt minden

Leírás / Fülszöveg

Uwe Timm Olyan sötét volt minden

(Rakéta Regénytár)

"... és innen, mint vártam, eljutott hozzám. Megfeledkezett szándékos szenvtelenségéről meg a szivarjáról, és egészen nekihevült. Azt mondta, ne temetkezzem bele az önmagam iránti részvétbe, csak azért, mert Karin elment (Uramisten! folyton azt mondta: elment), másszam végre ki az odúmból, csináljak valamit, valami olyat, ami megfelel a képességeimnek, a Karinnal való kapcsolatom valójában, igazán ne haragudjam, hogy ezt kell mondania, de mindig is valami mankó volt a számomra, hogy túljussak a saját nehézségeimen, valójában már sokkal régebben kibillent az egyensúlyom, az a kedvetlen, összevissza tanulás, aztán abbahagytam a tanulmányaimat, utána az a céltalan, minden terv nélkül való általános közöny, a magam életével szemben is. Így aztán nagyon is jól jött neked minden, először, amikor együtt voltál vele, azután meg, amikor elhagyott, most végre semmit sem kell csinálnod, most meg van hozzá az ürügyed, most szenvedsz, és ezt még élvezed is. Egy pillanatra elhallgatott, ellenőrizte a hatást. Mivel nem szóltam semmit, és ő azt hitte, most aztán két vállra fektetett, megint fel akart emelni, belátást és önbizalmat akart önteni belém, a tehetségemről beszélt, tervekről, lehetőségekről, végül színpadias hangon azt kiáltotta: Ki kell másznod az odúdból!"

Hozzászólások

FELHASZNÁLÓINK VÉLEMÉNYEI