Vargha Béla: Állatkerti madarak

Jelenleg kb. 8600 madárfaj él Földünkön. Nemcsak a nyílt, száraz, szavannás területeken, a vizeken, a sűrű erdőkben találkozhatunk velük, de a kopár hegycsúcsokon és a városokban is. Ahhoz, hogy ilyen egymástól eltérő viszonyok között is megélhessenek, alkalmazkodniuk kellett környezetükhöz, s csak azok tudtak életben maradni, melyek képesek voltak erre. A környezethez való alkalmazkodás jól megfigyelhető a madarak testének felépítésének, a csőr, a láb alakján, a tollazat színezetén, a fészek felépítésén, a tojások számán. Egy madár tanulmányozása során sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a környezetet, amelyben természetes körülmények között él, s akkor az első pillantásra megmagyarázhatatlannak tűnő jellegzetességek is érthetővé válnak. A flamingó hosszú lába például a vízi környezetre és életmódra, jellegzetes csőre pedig táplálékszerzésére, a vízben levő apró élőlények kiszűrésére utal. A hóbagoly és a sarki lúd fehér színe, a papagájok, tukánok élénk, színes tollazata élőhelyük, környezetük színéhez alkalmazkodott. Gondoljuk csak el, milyen könnyen észrevennék a ragadozók a fehér színű ludat a trópusi őserdők növényeinek állandó színpompájában, és milyen feltűnő lenne egy színes, tarka madár a hófehér tájban. Mivel mesterséges körülmények között nagyon nehéz biztosítani a természeteshez hasonló környezetet, az állatkertben élő madarak megfigyelésénél mindig gondolnunk kell azok eredeti környezetére is, hogy megértsük érdekes, változatos testfelépítésüket, viselkedésüket.
(Hazai madaraink és a díszmadarak bemutatása után újabb kötetünk azokat a fajokat mutatja be, amelyekkel leggyakrabban találkozhatunk az állatkertben. A színes táblákon a hím madarakat mutatjuk be. A kötetben szereplő valamennyi, hazánkban is előforduló madárfaj védett.)